Tartalom

1. Bevezetõ
2. Az iskola rövid története
   • A város bemutatása
   • Elõzmények
   • A gazdasági-társadalmi háttér hatása a képzésre
3. Az elsõ évtized
4. 1964-1967-ig beindul a szakközépiskolai képzés
5. 1967-tõl a rendszerváltásig (cipõipari képzés)
6. A rendszerváltástól napjainkig (harc a gyerekekért)
   • 6 osztályos gimnázium
   • rendvédelmi fakultáció
   • emelt szintû képzés
   • középszintû képzés
   • nyelvi elõkészítõ évfolyam
   • a szakképzés változásai
7. Összegzés
8. Évenként indított osztályok

Bevezetõ

A második világháborút követõen a „felszabadulás” utáni Magyarország oktatási rendszerét új alapokra helyezték. A nyolcosztályos általános iskola és az azt követõ négy éves középiskolai képzés a mai napig állandó szerkezetnek tûnik, valamint az is, hogy ez a félévszázad kívülrõl nézve nemigen változtatott az oktatás szerkezetén, belsõ tartalmán.
Valójában a szocialista idõszaknak nevezett kurzusban is jónéhány gazdasági-társadalmi változás átalakulás következett be, ami természetesen kihívást jelentett az iskolai oktatásra, különösen a középiskolákra. A rendszerváltást követõen méginkább felgyorsultak ezek a kihívások. Az intézmények önálló döntési helyzetbe kerültek, helyi tanterveket, pedagógiai programokat kellett produkálniuk.
A középiskolák közül, akik nem tudták oktatási-képzési rendszerükben ezeket a változásokat idõben követni, igényeinek megfelelni sokan bezárták kapuikat.
Célom, hogy egy nagyközség, késõbb kisváros Gyoma, majd Gyomaendrõd gimnáziumának oktatásszerkezetét vizsgálva megpróbálom bebizonyítani, hogy ez az intézmény azért tudott fennmaradni és sikereket produkálni, mert a mindenkori iskolavezetés idõben reagált a szûkebb és tágabb környezet megváltozott viszonyaira, kiszolgálta a beiskolázási körzet igényeit, versenyben tudott maradni a néhány 10 km-re lévõ régi patinás, olykor több száz éves alma materekkel.
Vizsgálati módszerem az elméleti elemzés, melynek során a megfelelõ idõszakok gazdaságföldrajzi alapmunkáit, a közoktatás országos dokumentumait felhasználva a helyi anyagokkal konkretizáltan igazoljam a fentebb megfogalmazott gondolatokat.

vissza a Tartalomhoz

Az iskola rövid története

A város
Gyomaendrõd Békés megyében a Hármas-Körös partján elterülõ 15.000 lakosú kisváros. 1982-ben egyesült két szinte egybeépült nagyközségbõl Gyomából és Endrõdbõl.
A két korábbi településnek nyelvjárása, vallása, gondolkodásmódja évszázadokon át erõsen különbözött egymástól,  (errõl Féja Géza Viharsarok címû mûvében is találunk adatokat) de mára az ellentétek, a különbözõségek kisimultak, ötvözõdtek, ahogy a lakosság is az utóbbi évtizedekben összekeveredett, s az újabb generációk végérvényesen gyomaendrõdiekké lettek.
A „gyomaendrõdivé válást” korábban a politika is ösztönözte, a szerelem is nagy szerepet játszott, ahogy a munkahelyek is, ahová már az egyesítést megelõzõen is száz számra jártak át dolgozni egyik faluból a másikba (ENCI, Kner Nyomda).
A visszaemlékezõk nemigen szokták megemlíteni a jelenleg Kner Imre nevét viselõ, most 54 éves helyi gimnáziumot, pedig az a két község olvasztó kohói közül talán a legnagyobb szerepet játszotta. Diákjainak döntõ hányada ugyanis gyomai és endrõdi gyerekekbõl verbuválódott (még ma is 75%), akik a diák évek alatt tanulásban, sportban, kollégiumban, barátságokban nem a szülõhely szerint különültek el.  Néhány év, akár hónap után is az iskolapadban nem az számított, hogy ki hol születetett. Az a több ezer helyi fiatal aki az elmúlt félévszázad alatt itt végzett (miközben a két szülõfalu egyesült, majd várossá vált Gyomaendrõdként) a közös szép összekötõ élmények birtokában könnyen válhatott gyomaendrõdi polgárrá, és nem állt be az idõnként fellángoló, a két településrészt elválasztani szándékozó politikai indíttatású szekértábor harcokba.

Elõzmények
A két világháború közötti iskolapolitika lehetõvé tette Gyomának, akkor járási székhelynek, hogy a 6 osztályos elemi iskolán kívül polgári iskolája is legyen. Az elsõ osztályt 1920-ban indították. (1.) A második világháború idején Kós Károly csodálatos „kalotaszegi stílusában” új épületet kapott, ahová 1943-ban költözött a polgári iskola (1. kép). 1944-ben a németek hadikórháznak foglalták le, ami az oktatási eszközök jelentõs pusztulásával járt.
A második világháborút követõ iskolai szerkezetváltás, amikor is a magyar közoktatás a 6 elemirõl áttért a 8 osztályos általános iskolai oktatásra okafogyottá tette a polgári iskolát.
„Ennek további következményeként, aztán annak az igénynek eredményeként, hogy a szélesebb körû iskoláztatás pedagógusokat kíván, és ezt Szarvas község helyszûke miatt már nem tudta kielégíteni, 1951-ben a volt polgári iskola épületébe áttelepítették az óvónõképzõt. Ez volt Gyomának elsõ középiskolája” (2.)
Az óvónõképzõ gyomai mûködésének 4 éve alatt 215 óvónõ végzett (1.), ami évtizedekre kielégítette a környezõ települések óvónõ igényét. A gyorsan változó gazdasági, valamint az átalakuló társadalmi viszonyok arra ösztönözték a helyi vezetést, hogy az óvónõképzõ mellett egy szélesebb képzési alapú, többirányú továbbtanulást elõkészítõ középiskolában gondolkodjanak. Errõl a helyzetrõl a következõket írja a gimnázium 10 éves fennállására készült kiadvány:
„… a gyomai járásból a megye gimnáziumaiba mind többen jelentkeztek. Mind a bejárási nehézségek, mind a diákotthoni elhelyezési nehézségek arra késztették a szülõket, hogy kérjék községük vezetõségét, tegyenek javaslatot egy járási gimnázium létesítésére. Az okok másika az volt, hogy mind több képzett emberre volt szüksége a járásnak és a községnek. Ezt ki kellett elégíteni. A járási pártbizottságon és a járási tanács végrehajtó bizottsági ülésein felmerült az a gondolat, hogy szakközépiskolát hozzanak létre. Az általános jellegû mûveltség megszerzése azonban fontosabb volt, ezért gimnázium létesítése mellett döntöttek. Ezt aztán mind a megye, mind a Mûvelõdési Minisztérium jóváhagyta. A megvalósítás éve 1954 lett.” (2.)
Szabó Ernõ a gimnázium elsõ igazgatója 40 évvel késõbb írt visszaemlékezésében is elismeri a helyi vezetés kezdeményezését, jó helyzetfelismerését (3.) ugyanakkor felvillantja azt is, hogy az új képzés beindítása, az óvónõképzéssel együtt párhuzamos mûködése nem volt zökkenõmentes: „Az iskola sorsa még nem dõlt el. Az óvónõképzõ mellett kardoskodók újabb aláírásgyûjtõ-akcióba kezdtek. Világosan láttam, hogy a várossá váláshoz a mûveltség és a kultúra színvonalának emelése szükséges, ami az új gimnázium, útján valósulhat meg. Enélkül az ifjúság java elvándorol, mert kevéssé kötõdik az otthonhoz, a hazai földhöz.”
1954-ben tehát beindulhatott az elsõ osztály az „Úri kaszinó” (2. kép) épületében. A második tanévben már a Gyulára költözött óvónõképzõ (a volt polgári iskola) épületében kezdõdött a tanítás már 4 osztállyal és kollégiumot is kaptak. Utóbbinak a továbbiakban óriási jelentõsége volt az intézmény mûködése szempontjából, hiszen így fogadhatták más települések diákjait is, és lehetõvé vált a gyomai és endrõdi külterületek lakói számára is az iskoláztatás.

A gazdasági-társadalmi háttér hatása a képzésre
Milyenek voltak a gimnázium indításának éveiben a beiskolázásunk tágabb bázisát adó Békés megye gazdasági-társadalmi viszonyai? Még álltak a régi közigazgatási határok (3. kép). „Az agrár népesség viszonylag szûk skálán mozogva járásonként 65-78 % értékarány között volt.” (4.)
„E nagyközségek (a felsorolásban Gyoma is szerepel) – funkciójukban mezõvárosok – elhelyezkedésüktõl függõen 15-20 km-es körzetben a helyi centrumok szerepét töltötték be, gazdasági és kulturális esetenként közlekedési szempontból is. Itt zajlottak az országos vásárok, a heti piacok, itt voltak a középiskolák, rajtuk keresztül vezettek a vasutak, találkoztak az országutak. Így önmagában azonban a kép nem tükrözi a valóságot. Ugyanis a zárt lakott helyek népessége jóval alacsonyabb volt, mint a számok mutatják, mivel Békés megye egyben a jellegzetes tanyavilág otthona is volt. A lakosság 32 %-a az 1949-es népszámlálási adatok alapján külterületen élt.”(4.)
Ez a szám egy évtized múlva (1960-ban) még mindig 24 % volt, de 1970-re 15,7 %-ra esett vissza, azaz 42 ezer fõvel csökkent. (5.)
Fontos tényezõ a lakosság létszáma, a helyben maradás, az elvándorlás, a fiatalok aránya. Békés megye „korfája” az 1970-es években még „normális” képet mutat. (5.)
Ugyanakkor már ekkor jelentkezik egy trend, amely a mi járásunkat (közben megszûnik a gyomai járás, Gyomát és Endrõdöt a szarvasi járásba integrálják) a megyei adatok legrosszabbikát produkálva sereghajtók vagyunk a fiatalok számarányát tekintve. Nem éri el a 20 %-ot. (5.)
Mit jelent ez Gyoma és Endrõd vonatkozásában?
52 évvel ezelõtt, amikor a gimnáziumot alapították még 22 ezer lakosa volt a két településnek. A rendszerváltásra 17.500-ra csökkent, mára már csak 16.500.
A puszta létszám adatok, melyek a tágabb beiskolázási körzetre ugyanilyen tendenciát mutatnak lényegesen motiválták az iskola beiskolázási politikáját. Emellett a gazdasági szerkezetváltások, melyek az elmúlt fél évszázadban vidékünkön is bekövetkeztek kényszerítették ki azokat a lépéseket, melyek az oktatás, a képzés terén hoztak jelentõs változásokat. A következõkben párhuzamba állítva a gazdasági-társadalmi változásokat és a gyomai gimnázium „képzési palettáját”, megpróbálom bemutatni, hogy milyen szoros összefüggések fedezhetõk fel a kettõ között.

vissza a Tartalomhoz

Az elsõ évtized

1954-ben az indulás évében egy gimnáziumi osztállyal kezdték el az általános gimnáziumi képzést központi tanterv alapján. A következõ az 1955-56-os tanévben három osztály, ezt követõen 6 éven át 2-2 gimnáziumi osztályt tudnak beiskolázni. Miért a stagnálás? Ekkor gomba módra a környéken szinte minden nagyközség indít gimnáziumot: Dévaványa, Körösladány, Vésztõ. Emellett a nálunk régebben mûködõ szomszédos Szarvas, Mezõtúr, Mezõberény iskolái is konkurálnak, nem beszélve a korábban ugyancsak vidékünkrõl beiskolázó Szeghalomról és természetesen a megyeszékhely Békéscsaba jó nevû középiskoláiról.
Versenyhelyzet volt ez a javából, amely napjainkban újra megismétlõdik, ezúttal a demográfiai viszonyok miatt. A versenyt a Gyomai Gimnázium 40 éve megnyerte. Dévaványa, Körösladány, Vésztõ bezárta gimnáziumát. Mi volt az oka, hogy mi fennmaradtunk?
Az iskola indításánál az igazgatón Szabó Ernõn kívül kinevezett rendes tanár csak kettõ volt; Balog Bálint és Dr. Csókási Béla. A többiek óraadók voltak részben az óvónõképzõ tanári karából, részben a helyi általános iskolából. (2.)
A második tanév hozta meg az áttörést a személyi feltétek vonatkozásában. Ekkor költözik el az óvónõképzõ Gyomáról Gyulára, az ott tanító kiváló szakemberek egy része itt marad Gyomán, most már a gimnázium tanári karában. Az elkövetkezõ néhány évben a tantestület létszáma teljessé vált, jó részt friss diplomás kiváló szakemberekkel, akik nyugdíjazásukig (az 1990-es évek elejéig) az iskola megbízható tanári gárdáját alkották.
A jól felkészült, egységes és az oktató-nevelõ munka terén igen eredményes tantestületnek volt köszönhetõ, hogy a gimnázium tanulói évtizedeken át az országos és a megyei átlag felett teljesítettek a tanulmányi versenyeken, a felvételiken. Ez volt tehát az oka az intézmény fennmaradásának, a bizalom megnyerésének.
Az elsõ évtizedben, mint láttuk szép számmal tanyán élt a helyi lakosság, ahol a mezõgazdaságban tevékenykedett. Ez tette szükségessé a kollégium beindítását. Az évtized végére a mezõgazdaság szocialista átszervezése gyökeresen megváltoztatta a település szerkezetet. A tanyák eltûntek és bizony a felkerekedõk nem teljes létszámban költöztek be a faluba (ahogy Endrõdön mondták), vagy a városba (a gyomaiak szóhasználata szerint). A tanyai lakosság jelentõs százaléka felkerekedett, Budapestre vagy ipari városokba költözött jövedelmezõbb viszonyok közé, így az õ gyerekeik már nem a helyi iskola padjait koptatták.
Az itt maradóknak munkahelyet a tsz-ek, az ÁFÉSz, a Cipész KTSz, a Szabó KTSz, a Kner Nyomda, a Háziipari Szövetkezet biztosított.

vissza a Tartalomhoz

1964-1967-ig beindul a szakközépiskolai képzés

1964 sarokévszám Gyoma és Endrõd de a gimnázium történetében is. Ebben az évben központi döntéssel megszüntetik a gyomai járást és mindkét települést a szarvasi járásba integrálják. Ekkor a közigazgatásnak több helyi hivatalát megszüntették. Ezután az endrõdi és gyomai lakosoknak Szarvasra kellett bejárni ügyes bajos dolgaikat intézni. Ez a kisebbik baj volt. A nagyobbik melyet napjainkig sem hevertünk ki a gazdaság, a fejlõdés megrekedése volt. Sajátos helyzet alakult ki Békés megyében. A megyeszékhely Békéscsaba (miután a korábbi székhely Gyula Trianonnal elveszítette vonzás körzetét és jelentõségét) szinte minden központi forrást magára költött. Úgy szólván az egész belvárost átépítette, olyan beruházásokat, amelyeket a kormányzat eredetileg más településeknek szánt (PL. konzervgyárat Gyomának) magának vindikált. Békéscsaba mellett a kisebb települések közül, csak azok jutottak jelentõsebb beruházáshoz, akik valami úton módon patrónust találtak. Ilyen volt Battonyának Puja Frigyes külügyminiszter, Szeghalomnak Maróti János a KB tagja. Szarvas ebben a leosztásban sajátos módon tudott érvényesülni. Miután annak idején Békéscsabára és Szarvasra is szlovákok települtek be ez volt az a kapocs, amely a csabai megyei vezetés támogatását és fejlesztési pénzeit Szarvasra áramoltatta. Fekete János (szarvasi) akkori pénzügyminiszter is sokat nyomott a latba. Szarvasról aztán Gyomára, vagy Endrõdre alig-alig csöppent.
Ez a paternalista rendszer, mint majd látni fogjuk a gyomai gimnázium oktatás szerkezetére is hatással volt, hiszen a megyei beiskolázású és rendkívül népszerû, akkor még a megyében egyetlen kereskedelmi szakközépiskolánkat is hatalmi szóval „nyúlta le” Békéscsaba.
1964-ben egyre kevesebb jelentkezõ volt az általános gimnáziumi képzésre. Ekkorra éreztette a hatását a „minden nagyközségbe gimnáziumot” szisztéma. Az 5+1-es rendszer bevezetése sem sokat segített. A fiúk bútorasztalosok, a lányok sertéstenyésztõi ismereteket szereztek hetente egy napban.
A két gimnáziumi osztály mellett ebben az évben indítanak szakközépiskolai osztályokat. Tökéletesen összecseng ez a lakókörnyezetben bekövetkezett gazdasági-társadalmi változásokkal. A TSz-ek, ÁFÉSz-ek idõszakát éljük. 1964-ben tehát egy mezõgazdasági és egy kereskedelmi szakközépiskolai osztály is indul. Óraadókat a szakmai tárgyakhoz a helyi agronómusok, ÁFÉSz vezetõk közül verbuváltak, illetve a kémia, biológia szakos tanárok látták el az új tantárgyakkal kapcsolatos oktató munkát.
A kereskedelmi képzésre óriási volt a túljelentkezés, ezért oda elvileg igen jó gyerekeket lehetett volna felvenni. Kicsit rontotta ezt a lehetõséget az az írásban sehol sem rögzített megállapodás, hogy a települések ÁFÉSz-ei delegálhattak egy-egy tanulót, hogy ne a protezsálás kifejezést használjam. (Fekete Antal nyugalmazott gimnáziumi igazgató elbeszélése alapján)
A képzés nagyon közkedvelt volt és valójában annyira az egész megyére kiterjedt, hogy évek múlva a beiskolázni járó tanárok ha betértek egy-egy vidéki kocsmában ott biztosan régi kereskedelmis tanítványba botlottak a pultnál, vagy mint egységvezetõk irányították az "intézményt"  (Varga József nyugdíjas tanár elbeszélése alapján)
A kereskedelmi szakközépiskola a kollégium problémáját is megoldotta, hiszen a 60-as évek elejére a felszámolódó gyomai és endrõdi tanyavilág okafogyottá tette a helyiek számára a kollégiumot, így az azóta is a vidéki gyerekek számára nyújt szolgáltatást.
A mezõgazdasági szakközépiskolai osztályt nem követte újabb évfolyam. Az emberek gyermekeik jövõjét nem a TSz-ben látták (alacsony kereset, más nyugdíjrendszer).

vissza a Tartalomhoz

1967-tõl a rendszerváltásig – cipõipari képzés

A 60-as évek elejére fejlõdik ki és válik országos hírûvé a kis Cipész KTSz-bõl az Endrõdi Cipész Szövetkezet, az ENCI. Közel ezer dolgozója számára más munkahelyekhez képest jó egzisztenciális viszonyokat biztosított. A keleti fõleg a Szovjetunió piacára 10 ezres szériákban ontotta a cipõket. Hatalmas munkaerõ igénye volt. Sok endrõdi és gyomai család megélhetését biztosította, de még Dévaványáról is rendszeres buszjárat hozta-vitte három mûszakba a dolgozókat. Medgyesegyházán leányvállalatot is létesítettek.
Endrõdnek évszázados cipész hagyományai voltak. Az endrõdi suszterek árui a környezõ települések vásárain keresett cikknek számítottak. Létszámuk azonban töredéke volt az ENCI igényének és egy részük bizony már elõre haladott korba ért. Fontos volt tehát a szakember képzés, hiszen a betanított munkások nem voltak alkalmasak minden feladatra.
Az iskola beiskolázási igénye és a helyi nagyüzem szakember hiánya tálcán kínálta a lehetõséget, amit az akkori igazgató Fekete Antal és az ENCI elnöke Sárhegyi András is erõsen támogatott, nevezetesen a cipõipari szakközépiskolai képzés beindítását. Az akkori két „erõs ember” akik kijárták a képzés engedélyezését úgy a Mûvelõdési Minisztériumban, mint az Ipari Minisztériumban nem várt külsõ támogatóra talált az ipari miniszter-asszony Keserû Jánosné (Gyoma szülötte) személyében.
1967-ben tehát beindulhatott a cipõipari szakközépiskola, amely a rendszerváltásig ontotta a tanulókat. Közülük sokan továbbtanultak a Könnyûipari Mûszaki Fõiskolán. Fontos volt a képzés motiváltságában a biztos munkahely tudata.
Szakoktatók az elsõ években az ENCI idõs, a mesterség csinját-binját ismerõ szakemberei voltak. Helyüket fokozatosan átvették a nálunk végzett, majd a Könnyûipari Mûszaki Fõiskolán diplomát szerezett régi diákok. Végül a tantestület cipõipari szakképzésben elméletet és gyakorlatot oktató tanári gárdája kivétel nélkül a Kiss Lajos Gimnázium és Szakközépiskola korábbi diákjaiból szervezõdött.
Az 1967-es év a cipõipari képzés mellett több területen is változást hozott. Ebben az évben Kiss Lajos nevét veszi fel az addig Gyomai Gimnázium néven mûködõ intézmény. Kiss Lajos gyomai nyomdász volt Kneréknél, majd a Tanácsköztársaság idején Budapesten a III. kerületben töltött be vezetõ szerepet, azt követõen Kun Béláékkal Moszkvába ment, ahol Kun Béla sorsára jutott.
A névadás mellett ekkor jelentõs építkezések is beindultak. Mivel az iskolát a II. világháború idején építették, a beszûkülõ lehetõségek akkor nem tették lehetõvé a másik szárny kiépítését. Erre 1967-ben került sor. Emellett az iskola udvarán két tantermes cipõipari tanmûhely is épült, ahol a tanulók a szorgalmi idõben a gyakorlati tevékenységet végezték.
Újabb változás 1969-ben következett be. Mint fentebb említettem a megye ekkor „elirigyelte” a jól prosperáló kereskedelmi képzést, ami az 1969-70-es tanévtõl már Békéscsabán indult.
Ezután hosszú periódus következett. Az iskola 1-2-3 gimnáziumi osztályt és egy cipõipari szakközépiskolai osztályt indított 1989-ig.

vissza a Tartalomhoz

A rendszerváltástól napjainkig (harc a gyerekekért)

1989-ben újból megyei döntésre a cipõipari szakközépiskolai képzést átadtuk a helyi 611.sz. Ipari Szakmunkásképzõnek. Ez az intézmény ezáltal szakközépiskolává alakult, érettségit is adott. A településen található harmadik középfokú intézmény a Bethlen Mezõgazdasági Szakmunkásképzõ is indított szakközépiskolai képzést, ezzel megszûnt gimnáziumunk monopol helyzete, hiszen így már a 17 ezres lélekszámú Gyomaendrõdön három középiskolában juthattak a gyerekek érettségihez.
1989 nem csak a rendszerváltozás évszáma. A helyi intézmények elkezdték a gyerekek utáni harcot. A másik két iskola a könnyebb érettségihez jutás szempontjából volt vonzó. Iskolánk közben Kner Imre nevét felvéve a minõségi képzés, a továbbtanulásra való felkészítés régi csapásán haladt. A 4 osztályos képzést korszerûsítették. Az idegen nyelvi órák számának felemelése nevelésbõl, számítástechnikából fakultációs lehetõség biztosítása volt az a plusz, amiért a szülõk jobb képességû gyerekeiket ide íratták.
1989-ben  a leadott cipõipari szakközépiskolai képzés helyett a megye engedélyezte a kereskedelmi szakközépiskolai képzés beindítását. Nagy reményekkel indult neki a tantestület a korábbi jó tapasztalatok birtokában.
A világ, a környezet azóta nagyot fordult. Fizetéses néhány hónapos esti tanfolyamon ugyanazt a „papírt” kapták meg ad hoc módon szervezõdõ tanfolyamokon, amit nappali képzés keretében négy év folyamatos munkája eredményeként nálunk. Ráadásul az utca túl oldalán a Bethlen szakképzõ is néhány év múlva beindította a saját kereskedelmi szakközépiskolai osztályát. Azt már csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy a szomszédos település Dévaványa három évtizednyi szünet után ismét gimnáziumot indított (szöges ellentétben a hivatalos megyei közoktatási koncepcióval). Dévaványának a várossá váláshoz kellettek az infrastruktúrális és kulturális „bizonyítékok”.
Romló demográfiai viszonyok, jó esetben közömbös városvezetés mellett nagy kihívást jelentettek a megváltozott körülmények. Az utóbbi évtizedben teljesen átalakult az iskola képzése. Ebben a fennmaradásnak ugyanolyan nagy szerepe volt, mint a korszerûsítés lehetõségeinek. A rendszerváltást követõ négy éves kormányzati ciklusok más-más közoktatási koncepciót szántak az országnak. Ez nyomon követhetõ a gyomaendrõdi Kner Imre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium repertoárjában is.
Magyar Bálint elsõ ciklusának hozadéka volt a 6+6-os képzés bevezetése. Már korábban lehetõség nyílt helyi tanterven alapuló 8 illetve 6 osztályos gimnáziumi osztály indítására. A tantestület több munkaértekezleten elemezte a lehetõséget, végül a 6 osztályos mellett döntött. Minden tárgy helyi tantervét az iskola pedagógusai dolgozták ki nem kis munkával, amit aztán a minisztériummal kellett engedélyeztetni. Végül a térségben elsõként Gyomaendrõdön indult be 1993-ban az elsõ 6 osztályos gimnáziumi osztály.
Indításának kettõs oka volt: a helyi gyerekek egy része nyolcadik után nem a helyi gimnáziumba, hanem nagy városok neves iskoláiba jelentkezett. Ebben a jó szándék mellett a kalandvágy, sõt a szülõi sznobéria is szerepet játszott. Célszerûnek látszott idekötni a jó tanuló gyerekeket már hatodik után. Másrészt a másik két helyi középiskola szorításában csak elõre lehetett menekülni; a tantestület célul tûzte ki a lehetõ legszínvonalasabb képzés megvalósítását.
Az eredmények valóban csodálatosak voltak. A végzett osztályokból 1-2 tanuló kivételével mindenki felvételt nyert fõiskolára, egyetemre. Hatása más területeken is jelentkezett. Megugrott a nyelvvizsgát tett tanulók száma, kosárlabda csapatunk hála a 6 éves felkészítésnek országos versenyeken szerepelt. Iskolánk az országos rangsorban rendre az élmezõnyben volt nyilvántartva. A hozzáadott érték terén az intézmény a vegyes típusú középiskolák között évekig országos elsõ volt.
A 6 osztályos képzés mégis sok ellenérzést keltett. Fõként a helyi általános iskolák érdekeit sértette, akik maguk is gyerekhiánnyal, összevonással, pedagógus létszám leépítéssel küzdöttek. Az okot fõként a 6 osztályos képzésben látták. Mindent megtettek ellehetetlenítésére. Sajnos, a fenntartó is csatlakozott álláspontjukhoz, mivel mindig lebegtette beindítását, fõleg az induló létszámra hivatkozva, ami elbizonytalanította a szülõket. Így végül megszûntettük ezt a képzési formát, amihez a helyi „ellenszélen” kívül az országos oktatás-politikai váltás is szerepet játszott: 8+4-es képzés.
A rendszerváltásnak sok vesztese volt. A helyi TSz-ek, üzemek az ENCI felbomlottak, a keleti piac elvesztésével sokan munkanélküliekké váltak. Felértékelõdtek azon szakmák, hivatások, amelyek biztos megélhetést nyújtottak. Ez az ok vezetett 1995-ben a rendvédelmi fakultáció bevezetésére. Az okok száma természetesen több volt. Köztük a kollégium gyermekigénye, a helyi dzsúdó szakosztály kiváló munkája, amely majd a képzés egyik elemét adja, az igazgató lövészethez való vonzódása, a gyerekek filmélményeken alapuló kalandvágya mind-mind hozzájárult ennek a képzésnek beindításához. Tanulóink közül azóta többen elvégezték a rendõr tiszthelyettesi iskolát, de még a rendõrtiszti fõiskolát is.
Másik hosszan vitatott téma volt az, hogy milyen legyen a gimnázium. Egyes szülõk szerint túl erõs volt, mások szerint gyenge. A dilemmát végül az emelt szintû képzés elválasztása adta a középszintû képzéstõl. Utóbbinak újabban általános tantervû képzés a neve. Az emelt szintû osztályban magasabb óraszámban oktatják a matematikát, az idegen nyelveket, a számítástechnikát. Ingyenes a tehetséggondozás az emelt szinten, a korrepetálás az általános tantervûnél.
Az utóbbi évek legnagyobb vívmányának látszik a nyelvi elõkészítõ évfolyam. Az idegen nyelv oktatása, annak hatékonysága az utóbbi évtized kulcskérdése.  Több statisztikát olvashattunk arról, hogy most az EU csatlakozás idején mi magyarok a legutolsók vagyunk a belépõ országok között nyelvtudás terén. Ennek felismerése vezetett arra, hogy az Oktatási Minisztérium meghirdette a 2004/2005-ös tanévtõl az un. 0. évfolyam, más néven az intenzív nyelvi elõkészítõ osztály indításának lehetõségét. Kapva-kaptunk az alkalmon, hiszen a 0. évfolyamra felvett tanulók heti 12 órában fognak angolt vagy németet csoportbontásban tanulni. Ezen kívül heti 5 óra informatika ugyancsak csoportbontásban, valamint a matematikai és kommunikációs szintre hozó órák jó alapot teremtenek arra, hogy az azt követõ négy gimnáziumi év „görcs mentesebb”, hatékonyabb legyen. Természetesen a fõ cél az idegen nyelv megfelelõ szintû tudása segíteni fogja az innen kikerülõ diákok boldogulását táguló világunkban. 
Az utóbbi 10 évben a szakközépiskola is jelentõs változásokon ment keresztül. Hajdan az a cél vezérelte a szülõket, a gyerekeket, hogy a négy év alatt érettségit is, szakmát is szerezhettek. Mára a szakközépiskola olyan érettségit ad, mint a gimnázium. A közismereti tárgyak mellett heti 6 órában pálya-elõkészítõ, pályaorientációs tantárgyakat oktatnak. A szakmai képzés majd érettségit követõen, a 13-14. évfolyamon történik. A kereskedelmi vonal mellett maradva két szakirányba folyik az oktatás: közgazdasági szakmacsoportba (OM: 028379/13) és kereskedelmi-marketing szakmacsoportba (OM: 028379/14).
Érettségit követõen két évi nappali képzés keretében OKJ 52786202 számú kereskedelmi technikus végzettséget szerezhetnek a diákok. Utóbbi képzés idén az OKJ teljes átalakítását követõen valószínûleg kereskedelmi menedzser képzésként fog beiskolázni.

vissza a Tartalomhoz

Összegzés

Félévszázad nemcsak az ember, de egy intézmény életében is nagy idõnek számít. Különösen igaz ez akkor, ha a környezet a gazdaság és a társadalom is jelentõs átalakulásokon megy keresztül az adott idõszakban. Ezek az átalakulások mindig új és új kihívást jelentenek, amihez alkalmazkodni kell, aminek meg kell felelni. A most Kner Imre nevét viselõ középiskola idõben, jól reagált a változó viszonyokra, ezzel együtt a régi és a jelenlegi tantestület is magas színvonalú munkát végzett. A két összetevõnek köszönhetõ az, hogy a romló demográfiai viszonyok közepette meg tudta õrizni a tanulói létszámot. Ezek szerint bírta és bírja a szülõk bizalmát, akik közül jónéhányan régi diákok voltak (sõt még esetenként a nagyszülõk is). Az emberséges, minõségi munka – mely végül is eredményessé tette az intézményt – óvta meg attól, hogy megszûnjön úgy mint a környezõ települések gimnáziumai.
Napjainkhoz érve nem zárhatom úgy le az intézmény történetét, hogy fel ne vessem; mit hoz a jövõ?
A 2007-es év mely a „reformok, a nagy szolgáltatási rendszerek átalakításának” esztendeje erõteljesen fókuszál az oktatásra is. A napi sajtóban egymást érik a hírek a megyei fenntartású középiskolák összevonásáról, melynek eredményeként 3-4 ezer tanuló létszám között mamutintézmények fognak idén õsztõl „üzemelni”. Az összevonásoknak pénzügyi, szakmai és politikai okai lehetnek. A helyi viszonyok ismeretében jó kutatási terület lehetne annak vizsgálata, hogy hol mely okok dominálnak. Egy 3200 fõs középiskola 3-4 telephellyel (településsel) egymástól 20 km-re nemigen teszi lehetõvé azt, hogy a tantárgyfelosztásban a másik település tanára szerepet kapjon. Igaz, hogy a 2-3 igazgató és ugyanannyi gazdasági igazgatóhelyettes megspórolása némileg csökkenti az összköltséget. A szakmai elõnyökrõl – ha vannak ilyenek – senki sem beszél. Az új vezetõk kinevezésének körülményei már a politika színpadán dõlnek el. Elég érdekes hát a mi korunk is, tehát mai is van kihívás. Mi várható a Kner Imre Gimnázium számára?
 

Ehhez elõször is vegyük számba a jelenleg Gyomaendrõdön mûködõ iskolákat:

Általános iskolák:

1. Kis Bálint Általános Iskola (a gyomai városrészen ) – fenntartója a város.
2. Rózsahegyi Kálmán Kistérségi Általános Iskola (az endrõdi városrészen) – fenntartója a város
3. Szent Gellért Általános Iskola (a két városrész között) fenntartója a Szeged-Csanádi Püspökség

Középiskolák:

1. Kner Imre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium – fenntartója a város
2. Bethlen Gábor Szakképzõ Intézet – fenntartója az MVM .

Egyéb:

1. Városi Zene és Mûvészeti Iskola – fenntartója a város

Az összevonási késztetés 2007-es költségvetés készítésekor erõs volt a helyi önkormányzat részérõl. Különbözõ alternatívákat mérlegeltek, melynek során mindent mindennel, általános iskolát gimnáziummal; a két középiskolát; vagy csak az általános iskolákat próbálták meg  összevonni. (Humán Politikai Bizottság jegyzõkönyve)
A helyzetet bonyolította az, hogy az intézmények különbözõ fenntartóhoz tartoznak, akik érdemben nem nyilatkoztak az esetleges leadási szándékukról (minisztérium). Más intézmény fenntartójánál (egyház) fel sem merült a leadási szándék.
A város vezetése ezért bölcs önmérsékletet tanúsítva az idei költségvetési évet összevonás nélkül tervezte és fogadta el (Gyomaendrõd Város Képviselõ-testületének 2007. február 22-i ülése. Ugyanakkor átvilágítják valamennyi intézményt a tanulólétszám és a lehetséges költségtakarékosság jegyében és jövõre tisztázott körülmények között újra napirendre tûzi az intézmények összevonásának lehetõségét.

vissza a Tartalomhoz

Évenként indított osztályok

Az oldal tetejére

A nyomdaalapító Kner Izidor legidõsebb gyermeke. 1890-ben született, majd a gyomai Kossuth Lajos út 12. számú épületben lakott, amelynek helyén a nyomda Új épülete áll. Két szobában élt a héttagú család, a többi helyiséget a nyomda foglalta el.

A középiskola elsõ két osztályát a mezõtúri református gimnáziumban végezte, majd Aradon járta ki a harmadik évfolyamot. Édesapja súlyos szembetegsége miatt hazakerült, hogy minél elõbb megtanulja a nyomdászmesterséget. 1902-1904 között betûszedõinas lett, majd egy éven keresztül Lipcsében a Julius Maser-féle Technikum nyomdásznövendéke. 14 évesen õ volt a legfiatalabb tanuló. 1905 végén Újra Gyomán dolgozott, majd 2 év múlva, 17 évesen átvette a mûszaki vezetõi tisztséget. A múlt, a hagyomány õrzését már apja hitvallássá tette. Ehhez társult fia határozott törekvése a szép küllemre, az újításokra és a minõségre.

1917-ben feleségül vette Kulka Etelt. Két gyermekük született: Mihály és Zsuzsanna. A fiút -a családi tradíciókat követve- Kner Imre nyomdásznak taníttatta.

Elsõ munkái a szecesszió hatását tükrözik. Az 1910-es években Lányi Sarolta, Balázs Béla és Lesznai Anna mûveit tervezte. Még ebben az évben pályázatot szervezett a Kner kiadói jelvény grafikai megoldására. Autodidakta módon pótolta tudásának hiányait. Mûvészeti kibontakozása a Nyugat mozgalmához kapcsolható. Nagy hatással volt rá Fülep Lajos, aki arra kérte, hogy a Gyomán készülõ „A Szellem” címû folyóiratában csak betûbõl építkezõ tipográfiát készítsen. 1917-ben barátságot kötött Kozma Lajos építészmérnökkel, akivel tartós munkakapcsolat is kialakult: Kozma számtalan, elsõsorban népi ihletésû illusztráció megalkotója a nyomda által megtervezett könyvekben. Kner Imre egyik maradandó alkotásaként tartjuk számon, hogy -apja nyomdokain járva- régi írásokat korabeli formába (pl. barokk) öltöztetve megjelentette a Kner-klasszikusok sorozatot. Több kiadvány lapjait díszítették fametszetek, fejlécek. Igyekezett tanulmányozni a könyvkiadás nemzetközi trendjét is: a nyomdászok nemzetközi (göteborgi) kongresszusának résztvevõjeként ötlött fel benne a kiadványok újszerû küllemének meghonosítása (pl. új betûtípus bevezetése Magyarországon). 1937-ben nagydíjat kapott a Párizsi Világkiállításon.

Kiterjedt levelezése, az ismerõsök látogatása azt mutatja, hogy igazi szellemi mûhely alakult ki a fõvárostól távol esõ Gyomán: megfordult nála többek közt Móricz Zsigmond, Balázs Béla, Lukács György, Móra Ferenccel pedig komoly barátság alakult ki.

A fasizmus térnyerésével felmerül benne szülõhazája elhagyásának gondolata: aztán mégis az itthon maradást választja. 1944 áprilisának elején zsidó származása miatt a német megszállás elsõ napjaiban családjával együtt internálták. Mauthausenbe került, ahonnan tovább szállították a rabokat. Egy õt régrõl jól ismerõ szemtanú látta, hogy lemaradt a sorból, és az õrök végeztek vele.

A szakemberek Kner Imrét a világ egyik legjobb tipográfusának tartják.

Az oldal tetejére